Tihany története

Tihany nemcsak a régió, hazánk, de Európa egyik gyöngyszeme, ékkő magyar tengerünk közepén. Nemcsak a táj szépsége, de a falu varázslatos hangulata, a történelmi emlékei is vonzóvá teszik.

A Balaton - Közép-Európa legnagyobb sekély vizű tava - tektonikai süllyedésekkel keletkezett kb. 25 ezer évvel ezelőtt. Ebbe nyúlik be a Tihanyi félsziget, amelyet vulkanikus erők alakítottak ki. A krátermaradványokban alakult ki a Balaton vízszintjénél magasabban fekvő két lefolyástalan tó: a horgászok által kedvelt Belső-tó és a vízimadarak paradicsoma a Külső-tó.
A félszigetet ősidők óta emberek lakják. A bronzkor, a vaskor és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztől védett helyet. A középkorban történt a mai Tihany ősének a megalapítása, amikor 1055-ben I. András király itt építette meg a királyi család sírhelyét és feléje bencés monostort emeltetett. I. András sírjának kőlapja most is látható az apátság altemplomában.
A 13. századtól az apátság konventje oklevelek kiállítására feljogosított hiteles hely (locus authenicus) volt. A 16-17. századi török háborúk idején végvárrá alakított monostor elpusztult, de a 18. században barokk stílusban újjáépült, s azóta Tihany jelképe.
Tihany nem csak a Balaton, de Magyarország gyöngyszeme is. Évente hazai és külföldi turisták tömegei keresik fel.